A Dél-Amerikából származóburgonya őshazájában (Peru, Chile) még ma is több vad faj él. Kontinensünkön Spanyolországból kiindulva terjedt el, Magyarországra a Németországból hazatérődiákok segítségével a 17. század közepén került. Nagyobb arányú termesztése II. József idején bontakozott ki.
A vegetatív úton szaporított burgonyának járulékos gyökérzete van. A gumó közvetlenül nem hajt gyökeret, a járulékos gyökerek hajtás eredetűek, mert a földalatti szár és a sztólók csomóiból nőnek ki. Szára elágazódó, dudvás szár, belőle alakul ki burgonyabokor. A földalattiszáron sztólók képződnek, amelyeknek a végén fejlődnek ki a gumók. Összetett virágzata bogernyőt képez, a szárak csúcsán fejlődik ki.
A korai szabadföldi és a hajtatott burgonya termőterülete a szabadföldiéhez képest csekély, ezért elsősorban olyan fajtákat használnak, amelyeket a szántóföldön is termesztenek.Hazai piacainkon a hajtatott és a korai burgonya már május hónapban megjelenik.
Táplálkozási jelentőségét tekintve a kenyérgabona után következik. 15–19% szénhidrát tartalmának köszönhetően jelentős energiaértéket képvisel. A szénhidrát vegyületek döntőrésze keményítő.
Felhasználhatósága széleskörű:emberi táplálék, állati takarmány, keményítő- és szeszgyártás, gyógyszeripari nyersanyag.
